El sem hiszem, ami az elmúlt napokban történt. Kedden estig szerkesztettük a szakdolgozatomat, és nagyon elégedett voltam a végeredménnyel, már csak pár perc és mentésre került volna a másik gépen is, mikor egyszer csak meghalt a gépem! Leperegett előttem az életem abban a néhány percben. Gyors telefon, (mindez este 10-kor) vészhelyzet van! Az egész család fel - alá járkált. Miközben a srácok apró darabokra szedték a laptopot, egyre inkább urrá lett rajtam az az érzés, hogy ebből a gépből épségben nem jön ki semmi. Jó egy órás küzdelem után kikerült a winchester, és csak imádkozni lehetett, hogy ne sérüljön! Hála az égnek (na meg a fiúk segítségének) sikerült lementeni a dogát a tesóm gépére, viszont laptopom most nincs, de legalább a szakdolgozat megvan :) Reggel találkoztam a konzulenssel, amikor leadtam a tanulmányin, mondtam is neki, hogy milyen jó érzés lesz leadni, erre ő vigyorogva, hogy hát még megvédeni milyen jó lesz. :))
Szóval leadtam!! És most már elárulom a témát is. Stresszoldó jelleggel tartottam egy edzésprogramot a rendészetiseknek és ebből született a szakdolgozatom.
Na, szóval este megyünk megünnepelni, de mielőtt elmennénk, pár óra múlva sorsolni fogok!
Köszönöm a díjakat, amiket kaptam tőletek, lányok! Nagyon jólesett, postolni is fogok hamarosan erről is. Dejó, hogy Atyus kihívásán se szoros a határidő, mert csúnyán lemaradtam!
Gratulálok a leadáshoz!! Tényleg felemelő érzés! :) Ohh, és milyen szerencse, hogy nem történt baj! Jó szórakozást!!
VálaszTörlésÜgyes vagy Viki! Nagy megkönnyebbülés ha már le van adva a szakdoga! Sok sikert a védéshez is!!!
VálaszTörlésGratu! Én folyamatosan hasonlótól rettegtem a szakdogaírás alatt. De megúsztam, szerencsére te is, többé-kevésbé! :)Ennek örömére kukk be hozzám, meglepi! :D
VálaszTörlés